 |
• TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN
2000, Dombóvár, 1,5m, bronz
Raffay Dávid:
Tinódi Sebestyén, a „kassai lantos”
Főurak
deákja, sebesült katona,
mulattató, jóhangú énekes,
évszázados dallamaink szerzője, babéros
költő,
pontos történetíró. Neki
próbáltam emléket állítani ezzel a
szoborral.
Tinódi
lényén ünnepélyes komolyság
árad szét, mosolyát komoly gondolatok
váltják fel-
az ének a Történelemről szól. A lanton
megpendül az első húr, a legelésző ló
kíváncsian lendül a megszokott hangok
irányába: mit hallunk most? Bensőséges,
ölelő mozdulatával szív alakba foglalja
gazdáját. Szeles, gyermeki lendülettel,
de vadállati finomságú figyelemmelfordul
felé. Tinódi összpontosít, tudja,
hogy figyelik. Katonás viselkedése felelet a ló
vadóc kedveskedésére,
gömbölyded formáira. Jó pajtások,
ismerik egymást lelkük legmélyéig. Az
élővilág másik része, a
növényzet szőnyegornamentika módján jelenik
meg a
földön - zeneszerűen körülfolyva Tinódit,
körülfonva a ló patáit - és a nyereg
díszítéseként. A ló
elölnézetének ellentéte a hátoldala,
mely belefeszül a
térbe, a nyerget pajzsként tartja kitárt
oldalán, védi gazdáját a kemény idők
csapásai ellen. Jelenthetné akár az akkori magyar
világot.
|
