Figyel, tele van erővel. Izmos, de valódi ereje nem izmaiban rejtezik. Belső erő feszíti szét, ettől teltek formái is, ebbe az erőbe kövesedett bele hosszú évezredek során. Valahogy úgy, mint egy bolygó. Sokan kölyöknek nézik, pedig vén. Fogai alig vannak, feje az idők során lett hatalmas. Mindent látott, tudja: minden csak hiábavalóság. Mosolyog ránk, és rajtunk. Lehet, hogy van, aki fél tőle, az olyan emberektől őrizkedni kell. Őket sem bántja. Ő egy őr, azok pedig nem mernek belépni az ő kapuján. Szereti, ha nézik, ha simogatják, és ő is szeret minket. Minket őriz.

Most úgy látom, mint egy vénséges vén, szótlan, jóságos, de megközelíthetetlen nagyszülőt, aki az unokák közelében ül, vagy inkább egy őst, aki mint totemállat kíséri végig a család életét. Puszta jelenlétével ad biztonságot.

Néha

            talán

                        megmoccan.